Korzikai impressziók: vidámság, szépség, történelem

2. rész

Fellegvár Cortéban

Bastiában buszra szálltunk, majd korzikai szállásunk, Ghisonaccia felé robogtunk. Este 9-re érkeztünk meg. A korábbi vihar miatti áramszünet következtében kicsit viszontagságos volt a honfoglalásunk, de példás türelmű idegenvezetőnk mindenkit elkísért a labirintusszerűen elhelyezkedő bungalókba. Másnap reggel – kipihenve a hosszú utat – egész más színben láttuk a buján illatozó bokrokkal, eukaliptusszal, magas pálmafákkal övezett üdülőtelepünket. Természetesen a tenger vonzott bennünket leginkább, amely látványra gyönyörű, de a tajtékzó hullámok miatt fürdésre veszélyes volt. Ez a körülmény nem változott egész héten. Így meg kellett elégednünk a medence kellemes vizével.

Tengerpart Ghisonacciában

A jó szervezés eredményeként a másnaponkénti fakultatív kirándulások közé aktív pihenőnapok ékelődtek reggeli tornával, délelőtti akvafitnesszel, úszással, délutáni zumbával, mozgásos gyerekprogramokkal, esti diszkóval ritmikus zenére. Ezt a gazdag szórakoztatást négy kedves, életvidám olasz fiatal (két lány, két fiú) nyújtotta, akik együtt örültek velünk önfeledt pillanatainkban.

Korzika térképe a mutatóújj félszigettel

Korzika térképe a mutatóujj félszigettel

Első kirándulásunk Cap Corse félszigetére irányult, amelyet elnyúlt alakja miatt mutatóujjnak is neveznek. Hegyen, völgyön utazva értük el első állomásunkat, Cortét, a hajdani fővárost, amely a Korzika szíve név büszke tulajdonosa. Kisvonattal (dottóval) kapaszkodtunk fel a fellegvárhoz szűk utcácskákon keresztül. Ez a történelmi levegőjű ódon városka magán viseli az 1729-69-ig tartó függetlenségi háború nyomait, az ágyúgolyók ütötte lyukakat.

Kisvonattal Corte szűk utcáin

Napóleon apja, Charles Bonaparte itt született, és itt kezdte a családalapítást. Első gyermeke, Joseph, szintén itt született 1768-ban. A függetlenségi háború nagy vezéralakjai voltak Pasquale Paoli politikus, hadvezér, és Jean Pierre Caffori tábornok, aki kezdetben orvos volt. A nevét viselő téren áll lakóháza, és előtte az 1901-ben készült bronzszobra. A majd 300 éves sebeket őrző, megújhodásra váró házak közül egy-két épület kitűnt rikító színeivel. A képen látható sarokház a legkülönlegesebb, mert csak egyik fele felújított, átfestett, mintha nagymama és unokája lenne. Sétánk legvégén, a sziklán tornyosuló fellegvár legmagasabb pontján vettünk búcsút a csodás panorámától.

A félig felújított ház Cortéban

Patrimonioban jókedvű borkóstolás, vásárlás után Saint Florentben sétálgattunk, amely Saint Tropezre emlékeztet. A kikötő partján fagyizók, vendéglők mediterrán teraszai hívogatnak. A kisvárosok bája után Erbalungában, a genovai őrtorony körül, a hatalmas sziklákon megtörő vad hullámok morajlását hallgattuk, és a habos, tajtékos, hol türkiz, hol sötétkék tengerben gyönyörködtünk. Következő kirándulásunk első célpontja Napóleon szülővárosa, Ajaccio volt, a császári város. Itt látta meg a világhódító a napvilágot 1769-ben, 15 hónappal azután, hogy Franciaország megszerezte Korzikát. Szülőháza a kis Letitia téren található, a ház II. emeletén a Bonaparték családfája, fényképek, relikviák, fegyverek, címerek tanúsítják a család történelmi múltját. A házzal szemközti botanikus kertben a gyermek Napóleon szobra áll.

Napóleon szülőháza Ajaccioban

Fiatal korában korzikai nacionalista volt, aki a franciákat elnyomóknak tekintette. Ennek dacára a francia katonai akadémián tanult, és 16 évesen hadnagyi rangot kapott a francia seregben. Ajaccio egy hosszúkás terén, a Place Maréchal-Fochon, a piaci forgatagra tekint a császár babérkoszorús alakja, míg a Général de Gaulle téren négy fiútestvérével körülvett lovas szobra magasodik a turistaözön fölé. Három lánytestvéréről nem láttunk szobrot. Vajon miért?! Festményeken fellelhető karcsú alakjuk. Két kisfiú az utókor képviseletében békésen beszélgetett a császár szobrának árnyékában.

Napóleon szobra Ajaccióban

És ha még mindig hiányérzeted lenne, kedves Olvasó, járd velem végig az enyhén emelkedő Napóleon utat, amely a város fölötti Austerlitz térhez vezet. Ennek végében a mauzóleumszerű emlékműhöz lépcsők vezetnek. Én viszont lentről csodáltam az idealizált, de a valóságban 168 cm magas császárt.

Emlékmű az Austerlitz téren, Ajaccióban

– folytatás következik –

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide!